Megint csak blogba folytom a könnyeimet, amelyeket lenyelni nem tudok.
Munkanélküliként kerültem a városba, állást itt sem találtam, maradt az alkalmi munka. Bizony nem könnyű az élet a szőlőben, pláne télen a térdig érő hóban, a hidegben napi 8 órában nehéz fizikai munkát végezni. Számtalanszor átkoztam el a szőlőt, amikor már feladni készültem, amikor nem bírtam tovább. Szidtam azt, aki idáig juttatott. Pénz nélkül, lakás nélkül, szinte kegyelemkenyéren egy kisgyerekkel. Jóemberek megszántak, adtak meleg ruhát, ha kellett egy tányér ételt.
Csöppnyi segélyem semmire sem elég, nem válogathattam a munkában. Mellette ha akadt egy kis alkalmi meló, volt egy kis pótlás a segélyhez. De „jeles” törvényhozóink másképp rendelkeztek. Minek segély az egyedülálló kisgyermekes nőnek? Igaz, én is jobban szeretnék napi 8 órás, tisztességes, bejelentett állást, de sehol sem kapok. Nemrég voltam ugyan állásinterjún, ahol az elbeszélgetés végén közölték a jó hírt, elsején kezdhetek. Nagy örömmel indultam haza, gondolatban már a hentesbolt padlóját sikáltam, vártam a munkakezdést. A nagy lelkesedés hamar odalett, mert csörgött a telefon, és a „majdnem” főnök közölte velem, hogy átgondolta újra az egészet, mégsem vesz fel, mert kisgyerekem van. Hiába önálló a gyerekem, hiába lenne aki vigyáz rá, ha éppen beteg, vagy szünidő van az iskolában. Azt mondta, voltak már tapasztalatai kisgyerekesekkel, inkább nem. Még csak annyit se mondott: „sajnálom”. Csoda, ha sírva fakadtam?
A minimális segélyt kipótoltam az alkalmi munkákkal, de az új rendelkezés már a segélyt is munkához köti, ami egyrészről rendben van, másrészről meg akadályozza a megélhetést. Vagy inkább ellehetetleníti. Kérdem én, ha már közcélú munkást akarnak belőlem faragni, vajon miért nem 8 órába? Hogy legalább legyen egy havi fizetés, amiből szűken bár, de lehet próbálkozni megélni. NEEEEM! Adjunk a munkanélkülinek 4 órásat, törjük ketté a napját, nehogy mellette még valamit vállalni tudjon. Havi 34 ezer forintból hogyan lehet lakbért fizetni, és eltartani egy kisgyereket? Eddig mezőgazdasági munkával pótoltam a segélyemet, már amikor sikerült, most 10-14 óráig más rendelkezik velem. Se előtte, se utána nem tudok a mezőgazdaságban dolgozni, hiszen ott korán reggel kezdenek. Más lehetőség pedig nem adódik. Gőzöm nincs, mi lesz így velünk. Az egyik szarból ki se mászok, máris nyakig taposnak a másikba. Húúúú, de rohadtul elegem van!!!!!!
