... a végét várom. Mostanra hozzászoktam a napi csetepatéhoz, a kisebb harcokhoz, amik leginkább a rezsiköltség körül zajlanak, de úgy érzem, nem ez a fő ok. Nekem úgy tűnik, párom azért szít vitát mindenből, mert megsértettem hiúságában, megrendítettem talán az önbizalmát, kilengésre késztettem abból a felsőbbrendűségi érzésből, amivel nekiindult ennek a háborúnak.
Eleinte nagyon biztos volt néhány dologban, mára talán belátta, hogy esélytelenül indult harcba a gyermekelhelyezés miatt.
1. Lassan, vagy talán van is már 2 hónapja, hogy bírósági előírásra igazságügyi pszichológusi vizsgálatra invitáltak bennünket. Egyenként lettünk meghallgatva, tesztnek alávetve, hogy megvizsgálják, melyikünk alkalmasabb a kiskorú gyermek nevelésére. Ennek történetét felesleges hosszan ecsetelni, de röviden mégis leírom. Természetesen párom saját magát, én is önmagamat tartom alkalmasabbnak a szülői feladatok ellátására 8 éves fiam körül. A két nagylányunkat is meghallgatták, véleményüket megkérdezték. Mindketten engem neveztek meg arra a kérdésre, kinél lenne jobb helyen a fiam.
A pszichológusi vizsgálat után érdeklődtem a fiamtól, mi történt bent, miket kérdezett a Néni, és mit válaszolt rá, de nem igazán volt közlékeny, én meg nem erőltettem. A vizsgálat után kb. egy hónappal merült fel újra a téma a fiam és köztem, ekkor viszont megnyílt a gyerek, és szépen sorolni kezdte, milyen kérdésekre kellett válaszolni. Pl. ki kíséri iskolába, ki készíti neki a reggelit, ki tanul és játszik vele, ki tudja jobban megvígasztalni, ha szomorú... Ő minden kérdésre azt a választ adta: Anya.
A minap kezembe került egy dokumentum. Párom kapta az ügyvédjétől, a vizsgálat eredménye és a pszichológiai javaslat állt benne. Lopva elolvastam. Valóban, a két lányom és a fiam szerint is nálam lesz legjobb helyen a gyerek. A dokumentumban szinte szó szerint voltak leírva a számunkra feltett kérdések és válaszok. Egy, a fiamnak feltett kérdés igencsak meghatott, illetve a rá adott válasz: "Kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Anyát!" Ez könnyeket csalt a szemembe.
Kérdeztem ügyvédemet, ő miként látja a helyzetet a szakvélemény alapján. Azt mondta, ez teljesen egyértelmű, nyilvánvaló, hogy a bíró nem dönthet másként, minthogy a fiamat nálam helyezi el. Mondtam neki, ha ezt kimondják végre, szeretném kérni a gyermektartást visszamenőleg 6 hónapra, mivel úgy tudom, többre nem lehet, bár a párom már egy éve nem járul hozzá a fiam eltartásához. Az ügyvédem azt mondta, hogy ez a 6 hónap a szabályzatban valóban így van, viszont a gyermektartás attól a naptól jár, amikor az életközösség megszünt. Ez pedig a tavaly január végi verekedés napja volt. Azóta nincs közös kassza. Bár párom erősködik, hogy 2 éve szünt meg, amikor Miskolcra költöztem.Igaz, hogy 4 hónap után visszajöttem, s nagyjából rendeződtek a dolgok, tehát ágytól már akkor elváltunk, asztaltól viszont nem, de ő ezt nem akarja beismerni. Így, ha tényleg igaz, amit az ügyvédem állít, akkor párom maga alatt vágja a fát. Én nem vagyok nagyravágyó, nem akarom a 2 évi gyerektartást a nyakába varrni, de ha ő mindenáron 2 év rezsiköltségének a felét kéri, és lehetőség van rá, nem hagyom én se veszni ugyanazon két év gyermektartási díját.
2. Párom egész évben, vagy talán már azelőtt is azzal fenyegetett, hogy kikötteti a vezetékes telefont, mert szerinte netfüggő vagyok, és az kell az internethez. Nagyon meguntam már, hogy fölényeskedik velem, és kiköttettem én a telefont. Úgyis folyton azon megy a vita, hogy nem fizetek semmit (ez nem igaz), ha meg én fizettem a vezetékes telefon díját, akkor az volt a baja. Szóval sehogy se lehetett dűlőre jutni vele. Hát most majd azon lesz a vita, minek köttettem ki. Ha van sapkám az is baj, ha nincs sapkám, az is baj. De legalább megmutatom neki, hogy nem jelent semmit, hogy az ő nevén van a telefon, és hogy velem se lehet büntetlenül packázni. Ott vágok vissza, ahol tudok. Ideje már, hogy rájöjjön, harc nélkül nem adom meg magam, nem fogok a földön fetrengeni, csak mert ő azt hiszi, nála nélkül életképtelen vagyok. Máskülönben anno én köttettem be a telefont, ő nem is akarta. Akkor még elég drága volt a bekötés, 37.500 Ft, de volt részletfizetési lehetőség. Kb 2 havi részletet fizettünk be, mikor anyám hazalátogatott Kanadából, ahol akkoriban élt, és kifizette a maradékot.
3. Lehet, ezzel kellett volna kezdeni, mert ez volt az első pofon páromnak. Ugyanis azzal indított még a tárgyalás-sorozat elején, hogy nekem a házhoz semmi közöm, mert a hitelt, amiből épült az ő fizetéséből fizettük vissza. Bizonyára nagy pofon lehetett, mikor tudatosult benne, hogy a tulajdoni lap a döntő, és azon bizony kettőnk neve áll fele-fele arányban. Később próbálkozott rámijeszteni, hogy kettőnké a ház, de nem jár nekem a fele, csak kevesebb, mivel ő volt a kereső a családban. Jelenleg az a verzió van "érvényben", hogy a telek közös (mert menyasszonytáncpénzből vettük), a ház meg nem, mert az ő keresetéből lett a hitel visszafizetve. Hozzáteszem gyorsan, anyám 200 ezret adott anno, hogy törlesszük a hitelt. Bár ki akarta fizetni az egészet (400 ezer ft), de montam neki, hogy szó se lehet róla. A másik felét adja anyós, ha akarja, úgyis mindig azt hajtogatta, hogy többet ad, mint az én anyám. Csak tudnám mire jó ez az örökös versengés...
Néhány hete munkából hazajövet párom azzal fogadott, volt érdeklődő a házra. Nocsak, gondoltam... Mesélte, hogy két idős ember jött autóval, megálltak a ház előtt, becsöngettek, érdeklődtek, ez-e az a ház... állítólag olvasták a hirdetést a neten. Érdekes, nem adtam meg lakcímet a hirdetésben,csak telefonszámot, azt is csak az én mobilomat. Később a párom verziót váltott, azt mondta, a vezetékes telefonon hívták fel, majd eljöttek megnézni a házat. Nem is adtam meg vezetékes telszámot.... Tehát abban biztos vagyok, hogy nem a netes hirdetés miatt jöttek. Állítólag 6 millát adtak volna a házért (9-re van hirdetve)... Valahogy párom hazugságai gyanúra adnak okot. De talán lehet humbug az egészben, csak hogy lenyomja a ház árát. Persze tisztában vagyok vele, hogy stagnál az ingatlanpiac, de felmerült bennem a gyanú, hogy talán párom akarja megjátszani ezt az adásvételt, úgy, hogy idecsal valami álvevőt, és addig-meddig, hogy a végén páromé lesz a ház féláron... Bár, lehet, hogy csak üldözési mániám van:D
Mondtam a végén páromnak, ha jelentkezik vevőjelölt, egyeztessünk időpontot, hogy én is ottlegyek, ha jönnek. Biztos, ami biztos!
Nos, a következő tárgyalás február 8-ra van kitűzve, 11:45-től. Párom az ünneplő piros ingét (fekete csíkokkal) már kimosta. Az utolsó tárgyalás óta porosodott a fürdőszobában, ahogy akkor levetette. Hát... épp ideje volt, hogy kimossa. Azt a szép piros inget... minden tárgyalásra kinyalja magát, azt hiszi tán, hogy jobb benyomást kelt. De minden tárgyaláson dobol a lábával, rázza a térdét, talán ideges... Jah, én se vagyok nyugodt, de úgy teszek!
A szakvéleményt ismerve talán már kicsit meg is nyugodhatnék, de sajnos nem megy. Ügyvédem azt mondta, nem mer azzal biztatni, hogy ezen a tárgyaláson már ítélet is lesz, mert rigolyás banya a bírónő. Meglátjuk! Azért, aki teheti, szorítson nekem febr. 8-án!:)
