Szép, napos reggelre virradtunk. Fiamat időben ébresztettem, nem hagytam lustizni, nehogy elkéssünk az iskolából. Szerencsére a munkaidőm úgy kezdődik, hogy elkísérhetem.
Fél 8-kor gyülekező volt az önkormányzat előtt. Némi eligazítás után ment ki-ki a maga területére. Én a helyi kollégiumban kaptam munkát. Reggeltől 11-ig takarítás, aztán irány a konyha mosogató.
Már a kezdésnél jelentkeztek a problémák, mivel nem közölték időben, hogy konyhára fogok kerülni, így az egészségügyi kiskönyvem sem volt nálam. Azt még előző helyemen hagytam, mivel ott mondta a főnökasszony, ne is vigyem magammal, még elkallódna, hagyjam nála biztonságban. Így ma azzal indítottam, hogy utánajártam. Kiderült, hogy előző helyemen nyoma sincs....Ja, közben eltelt vagy 8 év... Tudtak adni viszont egy üres kiskönyvet, menjek vele az orvoshoz, tölttessem ki. Ott viszont közölték, az a fajta könyv már nincs forgalomban, szerezzek egy újat. Hurrá! Irány a papírbolt,hátha....Mondják, hogy nincs. Irány vissza új főnökasszonyhoz a kérdéssel, hogyan oldjuk meg a problémát....Szóval hosszú.
Kiskönyv nélkül nem mosogathatnék, de pár nap, míg megoldódik (vidékinek lenni se könnyű), addig legyek szemfüles, és ha ellenőrzést látok közeledni, húzzak ki a konyhából, fogjak söprűt a kezembe. Na mindegy. Ez nem szegi a kedvem. Végülis előbb-utóbb minden megoldódik.
Ebédidőben jelentkeztem a konyhán. Az ebédelő diákok és tanárok után elmosogattam az edényeket. Nem volt nagy kihívás, csináltam már máskor is ilyet. Furcsa leírni, mert a mosogatás nem éppen kedvenc feladat, de valahogy élveztem. Talán mert végre emberek között voltam és hasznosnak éreztem magam.
Úgy gondolom, ha 5 hónap után lejárt szerződéssel ismét "utcára" kerülök, nagyon fogom sajnálni ezt a munkát. Még mindig jobb mosogatni, vagy takarítani, mint itthon ülni egyedül, egy számítógép társaságában. Ebből valahogy nagyon elegem lett.
