Még augusztusban elhatároztam, mivel lejárt a munkanélküli segélyem, egyéb ellátásra nem voltam jogosult, már tb-m se volt, hogy a rokontartási díjat, amire válás után kötelezett a bíróság, megszüntetem. Utánajártam a lehetőségeknek, tanácsot kértem itt-ott, majd ügyvédre való pénzem nem lévén, magam álltam neki megírni a keresetlevelet a bíróság felé. Szeptemberben volt az első tárgyalás, novemberben a második. Erre már a tanúkat is behívták két lányom személyében. Ismét ügyvéd nélkül, egyedül, de felkészülten mentem a tárgyalásra. Bírónő a tárgyalást megnyitotta, megkérdezte a felperest (engem), mindkét pontot fenntartom-e, amiért a rokontartás megszüntetését kérem. Nevezetesen: jövedelem hiánya és érdemtelenség. Érdemtelennek tartottam a lányomat, amiért évek óta nem áll velem szóba, nem köszön, se a szalagtűzőjére, se a ballagására nem hívott meg, pedig egy fedél alatt éltünk, de még egy nyavalyás tablóképet sem kaptam tőle. Folyton vádaskodott, engem tett felelőssé, amiért széthullott a családunk, amiért elváltam az alkoholista, verekedős apjától. Lányom szerint rosszul nevelem a fiamat, nem viszem orvoshoz, ha beteg, meg ilyen és hasonló dolgok. Az érdemtelenségtől elálltam, a jövedelem hiányát fenntartottam. Gondoltam, mire jó, még jobban elrontani a kapcsolatomat a lányommal…Különben is: az „orvosom” azt tanácsolta, ragaszkodjak a jövedelem hiányához. Bírónő felhívta a figyelmemet, hogy nem feltétlenül kell a rokontartás megszüntetését kérnem, lehetőségem van az összeg csökkentésére is, de erre azt válaszoltam, hogy a nulla jövedelmemből semennyit sem tudok fizetni. Bírónő megkérdezte, fenntartom-e a dátumot, hogy szeptember 30-val szüntesse meg a rokontartást, ha bizonyítást nyer, hogy valóban nincs jövedelmem, vagy változtassunk a dátumon, és átírjuk június 1-re. Utóbbit választottam, gondolván, hogy így nem marad semmi adósságom ezügyben, semmi hátralék, mivel májusban még fizettem az esedékes tartásdíjat. Közben bírónő rájött, hogy hó elejével nem lehet, csak hó végével, így végül május utolsó napjában állapodtunk meg. Kisebbik lányomat hívták be első tanúnak. Bírónő megkérdezte, hol tanul tovább, kap-e valamilyen támogatást, mire lányom elmondta, hogy közel 25 ezer forintot kap havonta szociális ösztöndíjat. Emellett apjától havi 10 ezer forint zsebpénzt, és havi buszbérletét is apja fizeti. Kérdésre elmondta, hogy úgy tudja, hogy én fizetek albérleti díjat, emellett a rezsit, ezt a nagyobbik lányomtól tudja, akivel tartom a kapcsolatot. Azt is elmondta, hogy öccse mesélte, hogy jelenleg nem dolgozom, de nyáron még volt munkám a mezőgazdaságban, szőlőt műveltem. Hogy mennyit kerestem, konkrétan nem tudja, de százezres nagyságrendű volt a keresetem. Elmondta, hogy ennek egy részét nagybátyjától, húgom férjétől hallotta, akivel együtt dolgozom. Bírónő megkérdezett, fedi-e ez a valóságot. Mondtam, hogy az albérletbe szívességből engedett be egy ismerős, aki itt a pincében és a padláson tárolja a dolgait, azért vette ki az albérletet, amit ő fizet, és ezt már az előző tárgyaláson is elmondtam. Beszámoltam arról, hogy jelenleg nincs munkám, de nyáron valóban dolgoztam, amikor csak lehetett, ebből kb. 25-30 ezer forintra tettem szert, de korántsem úgy ahogy lányom állítja, hogy 1-2 hét alatt szedtem volna össze. Következő tanúnak nagylányomat hívták be. Kérdezték, hogy őt eltartja-e az apja, de mondta, hogy neki munkája és jövedelme van, így apja nem tartja el, sőt, ő hozzájárul a lakás fenntartásához és húga eltartásához is. Megkérdezték tőle, volt-e már nálunk az új lakóhelyünkön, mit látott, milyen színvonalon élünk, mit tud a munkámról és a jövedelmemről. Elmondta, hogy járt nálunk, és azt látta, elég minimális szinten élünk, ami a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen, azzal rendelkezünk, de annál több nincsen. Nagyobbik lányom elmondta azt is, hogy a háztartási kiadásokat nagyrészt ő fedezi, ami elfogy otthon, ő vásárolja meg, mert apjának nem is meri említeni, hogy boltba kéne menni. Azt is elmondta, hogy a rezsiköltséghez kb 6 ezer forinttal havi szinten hozzájárul, és hogy időnként húgának is támogatja anyagilag, akinek apja ruházkodásra nem ad pénzt, hanem kisebbik lányom a ruhára és egyébre valót a saját havi 10 ezer forintos zsebpénzéből fedezi. Megkérdeztem a bírónőt, tehetek-e fel kérdést a tanúnak, így szót kaptam. Megkérdeztem lányomtól, van-e tudomása arról, hogy apja önkormányzati támogatást kap a lakás fenntartásának segítésére. Elmondta, hogy igen, kap támogatást, és ennek összege kb. 6 ezer forint. Exemnek is feltette a bírónő a kérdést, mennyiben fedi ez a valóságot, de exem, ahogy előző tárgyaláson is, letagadta, hogy nagylányunk bármivel is hozzájárul a család kiadásaihoz. A gyerek ettől nagyon kiborult, szembe fordult az apjával és sírva fakadt: „Micsoda? Te itt azt mered a szemembe vágni, hogy nem fizetek a rezsibe? Mióta dolgozom mindig fizetek bele és minden mást is én veszek abba a házba!” Alaposan összevesztek, a lány sírt, apja nem vonta vissza a kijelentését. Bírónő úgy tett, mint aki papírjaiba mélyed, de szeme sarkából figyelte a történéseket. Aztán, ahogy a jegyzőkönyvet diktafonba mondta, kicsit talán színezett is rajta javamra. Végül ítéletet hozott: 2010. május 31-el megszüntette a rokontartás fizetési kötelezettségemet. Exem ugyan mondta, hogy mivel egész nyáron nem fizettem, ő végrehajtó kezébe adta az ügyet, hajtsák be rajtam az elmaradást, és most rohadtul pofára esett, hogy nincs mit behajtani, pont azért, mert májusban még fizettem, mert volt munkám és jövedelmem. Exem a tárgyalás alatt ismét hozta formáját. Folyton szót kért, be-beszólt, hangoskodott, nagyon biztos volt a dolgában, hogy ott tönkretesz. Nem jött össze neki. A tárgyalás óta lányaim és exem között eléggé megromlott a viszony. Nagylányom nem bocsátja meg az apjának, hogy az letagadta az anyagi hozzájárulást, apja pedig azt, hogy a lány nem állt mellé, és nem hazudott a kedvéért a bírónő előtt. Szerencsére a két lány között nem lett mosolyszünet a per miatt. Hát… elvágtam egy újabb szálat, ami odaköt, ahhoz a régi, emberhez méltatlan élethez. Még mindig van egy szál, amit el kellene vágnom. Nem lesz könnyű menet, és alaposan meg kell fontolnom, hogyan is csináljam, hogy ne veszítsek túl sokat.
