Megint egy pofon.Másfajta, de mégis kiakasztó. Most nem exemtől, hanem az élettől, illetve a rohadt magyarországi szociális törvényektől.
Eljött a nap, hogy beírassam fiamat új iskolájába, mivel úgy nézett ki, maradunk új lakhelyünkön, ahová otthonról, az agresszív, idióta exemtől költöztünk. Az iskolába bemutattam a gyermekvédelmi támogatásról szóló határozatot. E határozat ellenében jár az ingyentankönyv,az ingyenes iskolai étkeztetés, és még 1-2 más segítség is. Most is éppolyan rászoruló vagyok (sajnos), hiszen a munkanélküli segélyem lejárt, már jövedelmem sincs.
Az iskolában mondták, hogy előző lakhelyünkön kiadott határozatot ők nem fogadhatják el, de átírathatom a helyi polgármesteri hivatalban, és akkor minden oké lesz. Az iskolából a polgármesteri hivatalt vettük célba fiammal, ahol bő félórás várakozás után sorra is kerültünk, és előadtuk a problémát. Az ügyintéző készséges volt, elmondta az ügy menetét is, tehát előző lakhelyünkről átkéri az anyagunkat, majd kiállítja a határozatot, feltéve, hogy az itteni Hivatal szerint is jogosultak vagyunk rá. Menet közben derült ki, hogy mivel az ottani fél házam vagyonnak minősül, ha nem lakom benne, igy nem vagyunk jogosultak a gyermekvédelmi támogatásra. Ez ugye azzal jár, hogy a tankönyvekért és az étkeztetésért fizetni kell. Csak kérdezem én, miből! Munkanélküli segélyem lejárt, új lakóhelyünkön szociális segélyre, RÁT-ra nem vagyok jogosult, mivel van egy fél házam, ami ugye vagyonnak minősül... és amiből exem se távozni, sem kifizetni nem akar. Meg vagyok lőve, és piszokul el vagyok keseredve. A lakbért fizetni kell, a rezsit szintén, de a semmiből nem lehet... segélyekre, támogatásra - még rendelkezésre állási támogatásra sem (RÁT) a vagyonom miatt nem vagyok jogosult. Viszont közhasznú munkára meg csak az jogosult, aki ezt megkapja. Így ismét eldöntendő kérdést kaptam: ittmaradni és éhenveszni gyerekestől, vagy hazamenni, oda, ahol esetleg alkalmazhatnak közhasznú munkásnak (más munkalehetőség ott nincs), viszont lehet agyonveretni magamat azzal a ki- és beszámíthatatlan agresszív idióta volt férjemmel. Élni - mit élni, RETTEGNI - napi szinten, görcsberándult gyomorral várni, mikor töri rám a szobám ajtaját, mikor jönnek megint a pofonok, aztán ismét látlelet (feltéve hogy van rá 3100 Forintom), majd feljelentés könnyü testi sértésért, aztán befizetni 5000.- Ft-ot a bíróságnak, hogy elkezdődjön az ÜGY... Persze az ÜGY-ből kifolyólag exem max egy ejnye-bejnyét kapna, de nekem az is nagy kiadással járna, tehát én kapnám a büntetést is....
Azt hittem, új lakhelyünkön már lesz egy kis nyugalmunk,de úgy látom nagyot tévedtem. Amíg a közös ingatlanban tulajdonrészem van, nem jár semmi, csak a szám. Javasolták, adjam bíróságra az ügyet, osszák el ők a házat árverés útján. Na de az is hosszadalmas, hetekbe-hónapokba kerül, mire egyáltalán elkezdődik a folyamat, aztán mire felértékelik és kitűzik az árverést, majd leveszik belőle a sápot, mert ingyen ők se dolgoznak, majd a maradékot elosztják kétfelé alig-alig marad valami. Jó esetben 1, talám másfél milla ha jut belőle... akkor aztán jogosult leszek mindenféle támogatásra, viszont abból a pénzből, munkahely és hitel nélkül lehetetlenség bármiféle lakásmegoldást találni. Ráadásul nekem most kell a fiamat beiskolázni, tankönyvek, füzetek, írószerek stb... semmi sem olcsó de a semmiből hogyan? Tankönyveket talán ad kölcsön az iskla, de attól a füzetekért még fizetni kell... és az étkeztetésért is, nem is keveset. Őszi ruhatára sincs a gyereknek... és akkor hol van még a lakbér, a rezsi, meg a napi kenyér az asztalra....
Lassacsakán megint odajutok, elfogyni látszik az erőm. Nem tudom, mit tegyek, mit tehetek, hogyan csináljam.... Visszamenni félek. Nem tehetem ki a fiamat megint annak, hogy lássa, hogyan verik az anyját szinte napi szinten. És magamat is többre tartom, minthogy exem kénye-kedvének tegyem ki magam. Ott viszont reménykedhetek közhasznú munkában, ami havi rendes fizetést jelent, és nem kell belőle lakbért fizetni, mert lakhatnék a magam házában. Ott a fiam is megkaphatná a támogatásokat, olcsóbb lenne az iskolakezdés, mert ha a házban benne lakom, nem minősül vagyonnak.
Ott, akik a bársonyszékben ülnek, talán elgondolkodhatnának, jó-e a magyar szociális törvény. Vajon nem időszerű még átgondolni és főleg átírni? Miért kell egy anyát arra kényszeríteni, hogy együtt éljen egy alkoholista agresszív emberrel? Miért kell a gyerekeket arra kényszeríteni, hogy ezt végig nézzék? Hogy felnőtt korukra hasonló emberekké váljanak? Hahóóóó, ott fönt! ÉBRESZTŐŐŐ! Csoda így, hogy fogy a magyar?:((
