2010. február 8. 11:45. Ez állt az idézésen. Távolinak tűnt az időpont, hisz január elejét írtunk, mikor a postás kézbesítette.
Ma jött el a nap, mikor célba vettük ismét a bíróság épületét. Egész közel jártam már, mikor az ügyvédem felhívott. Mostanra jutott el odáig, hogy megbeszélje velem a dolgokat. Bő félórával a tárgyalás előtt. Jónéhányszor érdeklődtem, mi jár a nagykorú lányom után, aki az apjával marad, ha nagykorú, de még tanul. Magam fejével gyermektartásra gondoltam, ám az ügyvédem azt mondta, rá esetleg rokontartás jár, az is csak akkor, ha a kiskorú és a magam eltartásának rovására nem megy. A tárgyalás előtti megbeszélésen mondta még az ügyvéd, hogy ő nem is kér a kiskorú gyermekre tartásdíjat, úgyis fizetnem kellene a nagylány után, tehát egálban lennénk. Aztán mire odaért a tárgyalásra, meggondolta, hogy mégis igényli a gyerektartást, majd a bíró eldönti, mit ítél. Az ellenfél ügyvédje megelőzte ebben, mert kért a nagylány tartására 10 ezer forintot, ám azonnal fel is ajánlott a kiskorú tartására 14 ezret. Rábólintottam jobb híján.
A kapcsolattartás is téma volt, minden pároshéten péntek délután 4-től vasárnap este 6-ig apánál lehet a gyerek. Az iskolai szünetek fele és a nyári szünetből is 2x2 hét őt illeti. Hát erre kíváncsi leszek, hogy tartja majd apa a kapcsolatot a fiával, hiszen a gyerek 8 éve alatt még egy hetet se töltött az apjával. Nem a gyerek hibájából. Rákérdeztem, hogy hogyan oldható meg a kapcsolattartás a nagykorú lányommal kapcsolatban. Hát az sehogy... nagykorú... Érdekes, a pénzem azért kell neki,mert anélkül nem tud megélni, mellesleg meg tojhat a fejemre...
Következett a rezsitéma... a "kedvencem". Mostmár bírósági határozat is lesz arról (még nem kaptuk kézhez), hogy a lakás rezsijét fele-fele arányban vagyunk kötelesek fizetni. Fel is szólaltam, hogy a bírónő kötelezze az alperest a befizetett számlák megmutatására, ugyanis ha nem tudom mennyi a rezsi egésze, a felét sem tudom fizetni. Párom ügyvédje mondta, hogy ez jogos, és ezentúl minden számlát megnézhetek. Kíváncsi leszek rá, ugyanis a befizetés igazolására, mivel folyószámláról, átutalással történik, csak a folyószámlakivonat áll párom rendelkezésére, és azt nem igazán akarja nekem mutogatni.
Sajnos a bírónő szerint az OTP törlesztőrészlete a hozzá tartozó életbiztosítással nem a rezsi részét képezi, így a pernek nem tárgya. Tehát én fizessem a rezsi felét, meg az OTP részlet egészét... na itt kezd kicsit a torkom elszorulni. MIBŐL??? Májusig van munkám, havi nettó 60 ezrem, ebből kb 30 a rezsi fele, 10 az OTP, marad durván 20, amiből eltarthatom a fiamat.Ja, meg az a plusz 4 ezer, amivel az apja hozzájárul... Szép kilátások. Május után meg jobb híján a munkanélküli segély kb. 2 hónapig... aztán?
Nos, ezek után kérdezem én, van okom örülni? Igaz, félig-meddig már megszabadultam ettől az álnok viperától, a páromtól, de anyagilag akkora csődbe fogok zuhanni ilyen feltételek mellett, hogy sose mászok ki belőle. Teljesen ellehetetlenítenek. Megoldást csak az jelentene, ha végre vevő jönne a házra, ezáltal megszűnne a törlesztőrészlet és a közös rezsi.
Sajnos a rezsit hiába próbálom alacsonyan tartani, lehetetlen, ha a másik fél nem spórol. Így az ő pazarlásának felét is én fizetem.Gázzal fűteni manapság irtózatos pocséklás, pláne ha fával is megoldható a fűtés. Én vettem, ő nem. 70 ezret fizettem ki mostanáig tüzifára, ő meg majd lobogtatja nekem a gázszámlát,hogy fizessem ki a felét. Sajnos a fáról nincs számla, mert számlástól nekem megfizethetetlen, így nincs mit lobogtatni.
Hát... nem tudom... talán örülnöm kellene, mert amiért elkezdtem, amiért elindultam, az megvan. Elvált vagyok, és a fiamat is nálam helyezték el. A hogyantovább meg még olyan ködös, hogy gőzöm sincs, miként oldom meg.
Az ügyvédem is megsértődött, úgy folyamatában... A tárgyalás előtt elég határozatlannak tűnt, de a tárgyalás alatt is, mint aki nincs is ott... A bírónő darálta a magáét, ő meg csak ült, s nézett kifelé a fejéből. Mikor ahhoz a részhez ért a bírónő a rezsitémában, hogy az OTP nem tartozik bele, azt majd az ingatlan megosztásánál lehet figyelembe venni, ügyvédem kötözködni kezdett, hogy meg lehet arról is egyezni. Ezen percekig vitatkoztak. Aztán lélekben megint máshol járt, mikor a kapcsolattartásról beszéltünk, mert már túl voltunk rajta, mikor az ügyvéd rá akart térni... Mondom, mint aki ott sincs... A tárgyalás végeztével pedig otthagyott, mint eb a ***át.
A folyosón még beszéltünk pár szót az "alperessel" és ügyvédjével. Az ügyvédnő javasolta exférjemnek (ezt még nehéz leírni), hogy a gyermektartási díjjal együtt hozzájárulhat az otp törlesztéshez is, rá lehet írni az átvételi elismervényre, hogy mennyi pénzt milyen címen ad át. Ez nekem ésszerűnek tűnik, de hogy lesz-e ebből valami... Attól félek, a végén az összes adósságomat a házrészemre terhelik, és ha sokáig húzódik az ügy, nem marad semmi.
Hát ennyi a mai történet. Tele vagyok szorongással, félelemmel. Nem tudom, ez mennyire természetes. Ha biztos munkahelyem lenne, tuti másképp látnám a jövőmet, de most eléggé sötét... Vár-e még egy boldogabb jövő?
