Hosszú kínlódás után végre sikerült úgy felspanolni exem agyát, hogy majd szétvetette a düh! Bár én is tiszta ideg voltam egész nap miatta, mert dúlt-fúlt, ordibált, késő estére legalább eljutottam odáig, hogy érzek némi elégtételt a sok bántalmazás, megalázás után.
2009. márciusában el kellett készíteni a válás miatt egy vagyonmérleget, amiben párom nem akart résztvenni. Ő dolga, elkészült nélküle is. Mosógép, porszívó, vasaló, mikrosütő, hűtőszekrény, elektromos kávéfőző és más hasonló, mindennapi élethez szükséges nyalánkságok az én nevem alá kerültek. Nagyanyámtól örökölt éjjeliszekrény, törött fűnyíró, kerti és kéziszerszámok az ő vagyonát gyarapították, többek között. Lényeg, hogy a bírósági tárgyaláson, kb 10 hónappal a vagyonmérleg beadása után, csak az automata mosógépbe kötött bele, de végülis ügyvédje tanácsára elfogadott helyette egy P3-as számítógépet. Ezt a tárgyalási jegyzőkönyvben is rögzitették. Eljött az idő, hogy átadjam neki a nyavalyás P3-ast (pedig előzőleg mondtam,jobban jár az árával, kb 10 ezer forint,mert kicsit megpótolja, és p4-est vehet belőle), bemutattam, hogy működőképes, el is fogadta. Aláírattam vele és két tanuval az átvételi elismervényt, majd a szobámból kivittem a PC-t. Várta a folytatást, de mivel nem volt, rákérdezett, a többi részét mikor kapja meg. És itt jött a lényeg: merthogy a bírósági papírban kizárólag egy darab számítógép szerepelt, monitor, klavi, stb. nem. Tehát amivel tartoztam neki, azt megkapta. Egyébként a géphez tartozó monitort ő tette tönkre pár évvel ezelőtt, eszembe se volt neki másikat venni,csak hogy örüljön. Annyi borsot tört már az orrom alá, most legalább valamit kapott vissza belőle.
Egyik este benézett a szobámba, meglátta a sarokba állított porszívót és megkérdezte: miért van nálam. Válaszoltam neki: mert ebben a házban senki sem használja úgysem rajtam kívül, akkor miért is ne lehetne itt? Különben meg az enyém, azért van itt. Meglepődött és ingerülten odavágta: Hogy lenne már a tiéd,mikor azt én vettem?! Jah,tényleg, ő hozta haza a Tescoból pár évvel ezelőtt,csakhogy a vagyonmérlegben nálam szerepel. Aztán megkérdezte: Akkor a vasaló is a tiéd? Hű, micsoda gúnyos hang! Hát, mondom, az is, de még a vasalódeszka is!
Nem is tudom, dühöngjek-e, vagy nevessek az ostobaságán. Hiszen bő egy év telt el a vagyonmérleg beadása óta, neki is jutott egy példány belőle, tehát bőven volt ideje áttanulmányozni, beleköthetett volna akár az általam felértékelt árakba, akár abba, hogy kié legyen, de nem tette. Most meg a bírósági végzéssel a kezében sokat már nem tehet, hiszen a végzésbe beleszövegezték,hogy "a felek mindenben megegyeztek, fellebbezési jogukról lemondtak". Na.... ennyit egy "okos" emberről.
Ja, ezt már nem tudom kihagyni. Gondolom, aki ezt a blogot olvassa, picikét csak kell értsen a számítógéphez. Exemnek szóltam, nézze meg, itt a PC amivel tartozom neki. Bekapcsoltam a gépet, természetesen monitort is raktam rá, fut az xp, kapcsoltam neki zenét, hogy bemutassam, működik. Erre ő: majd valakivel megnézeti, mert lehet át akarom vágni, és nincs is benne vinchester. Hát ettől már a nagylányom is röhögőgörcsöt kapott, és vele együtt én is. Csak azt nem értem, minek vergődött exem a PC-ért, ha ennyire se ért hozzá. Már erre csak annyit válaszoltam: az autó megy motor nélkül? Na mindegy. Nem birtam ki, hogy egy ilyen sztorit ne adjak ki magamból.
A folytatás már sokkal rosszab, így azt egy másik írásban fogom közzétenni.
